Mindennapok csodás véletlene

A szerendipitás kifejezés Horace Walpole, 18. századi angol író, műgyűjtő, levelező nevéhez fűződik és a három ceyloni, szerendipi herceg történetében gyökerezik.

A három herceg meséje így szól:

Szerendipnek hatalmas, gazdag királya volt, s volt három, szívének igen kedves fia. Nagyon fontosnak tartotta, hogy olyan, személyre szóló, elméleti és gyakorlati neveltetést biztosítson számukra, ami a legnagyobb hasznukra válik. Miután a hercegek oktatása befejeződött, külföldre kellett menniük, hogy kipróbálják, mennyit ér a tudásuk. Egy távoli országban összetalálkoztak egy kereskedővel, aki elpanaszolta nekik, hogy eltűnt a tevéje. A hercegek, akik nem csak a távolba meredtek előrehaladás közben, hanem a szemük sarkából is figyeltek mindent, megkérdezték. „Nemde a teve fél szemére vak volt, hiányzott egy foga, sánta volt és egy terhes nő ült a hátán, az egyik oldalán pedig mézet, a másik oldalán vajat vitt.” A kereskedő azonnal megvádolta őket, hogy ha ennyire pontos leírást tudnak adni a tevéjéről, akkor nyilván ellopták azt.

„De hát nem is láttuk a tevét” – mondták a hercegek.

„Honnan tudjátok akkor ezeket a részleteket?” - kérdezte a kereskedő.

„A fű csak az út egyik oldalán volt lelegelve, ebből következik, hogy a teve másik szeme vak volt. Tevefognyi nagyságú megrágott fűcsomók voltak az úton, ebből látszott, hogy egy hiányzó fog résén estek ki a teve szájából. Az úton csak három tevelábnyom volt tisztán kivehető, a negyedik lábnyom azt mutatja, hogy az állat húzta a lábát, sánta. Az út egyik felén hangyákat láttunk, a megolvadt vajat keresték, ami lefolyt a teve oldaláról, az út másik felén pedig legyek szálltak a teve másik oldaláról lecsöpögött mézre. ”

„Na de a terhes nőről honnan tudtok?” – kérdezte a kereskedő.

„Azon a helyen, ahol a nyomok szerint a teve letérdelt, láttuk egy női láb nyomait. Ennek a közelében vizelet volt, a szaga alapján egy nőé. A földön kezek nyoma is látszott, a nőnek tehát szüksége volt rá, hogy megtámaszkodjon a dolga végzése közben, ezért gondoltuk, hogy terhes.”

S nemsokára valóban bebizonyosodott, hogy a hercegek igazat szóltak, mert egy utazó jött jelenteni, hogy talált egy félszemű, sánta tevét hiányzó foggal, mely vajat és mézet vitt az oldalán és a hátán egy terhes nő ült.

Serendip három hercege útjuk során számos nem várt szerencsés eseményt éltek meg, olyanokat, amikre nem is számítottak. A szerendipitás egy szerencsés véletlenen alapuló felismerés, felfedezés, képesség értékes dolgok találására (ott, ahol az kevéssé valószínű). A gyakorlatban pedig azt jelenti, amikor valaki hisz a sorsszerű dolgokban, az apróbb és kevésbé apró jelekben, és abban, hogy ezeket a jeleket komolyan lehet és kell venni. Bár nem mindig találjuk meg azt, amit keresünk, de találhatunk valamit, ami az eredetinél fontosabb, és értékesebb információ.

Én hiszem azt, hogy a mi életünk is tele van a szerendipitás hasonló történeteivel. Számos tudományos felfedezés gyökerezik ebben a jelenségben, hiszen így fedezte fel Fleming a penicilint, az Indiába igyekvő Kolumbusz Amerikát.

A szerendipitás azonban csak azoknak adja meg a felfedezés, felismerés örömét, akik keresnek valamit, akikben működik a megismerés és felismerés vágya és akiknek van egy elképzelésük arról, hogy honnan hova akarnak eljutni.

A szerendipitás kifejezés rokon Jung szinkronicitás fogalmával, amikor látszólag egymással semmilyen ok-okozati összefüggésben nem álló események egyszerre következnek be. Szinkron jelenségekről akkor beszélünk, ha valamilyen külső esemény és belső esemény véletlen módon egybeesik, egy időben jelenik meg. A misztikus, különös "véletlen" egybeeséseket Jung fogalmával szinkronicitásnak nevezzük. Jung egy alkalommal egy neurotikus hölgy analízisét végezte, amikor a nő beszámolt róla, hogy álmában egy aranyszínű szkarabeuszbogár látott. Ezután egy koppanás hallatszott az ablakon, és amikor kinyitotta, egy szkarabeuszbogár esett be rajta. "Íme hölgyem az Ön szkarabeusza!" mondta a terapeuta és ettől a pillanattól gyökeres változás állt be a páciens életében.