Úgy döntöttem: szerendipikusan élek:)

Ez a történet a Sors és önismeret (Jaffa Kiadó, 2010) című könyvben jelent meg.

A hétköznapi csodák sokszor és változatos formákban működtek az én életemben is. Hiszek abban, hogy lelki fejlődésünket befolyásolja egy tudatos, akaratunkon túli erő is. Egy példát mondok el, ami évekkel ezelőtt történt, amikor megnyertem egy tanulmányutat Párizs melletti kis településen. Elindultam, mint Jutka a nagyvilágba, nem tudtam azt sem, hogy tulajdonképpen hova is kell elérjek, kik lesznek ott és miről is fog szólni a képzés. A szerencsés véletlenek csodálatos története volt ez az életemben. Adódott egy lehetőség, megírtam a pályázatot és útra keltem. Leszálltam a repülőről és véletlenül pont arra a HÉV-hez hasonló RER-re ültem fel, amelyik ott állt meg, ahova nekem mennem kellett. Nem tudtam, hogy figyelni kell azt a táblát, ami jelezte azt, hogy azon az útvonalon abban a megállóban megáll-e a szerelvény vagy sem. Megtaláltam a települést, az utcát, a házat úgy, hogy a tájékozódási képességem nulla, még itthon is sokszor eltévedek. Igy kezdődött. Lejárt a képzés és amikor vége lett, hazautazás előtt egy friss ismerőssel elindultunk megnézni a Versailles-i kastélyt, úgy, hogy aznap délután indult a repülőm. Belépőjegyek, szuvenírek, lényeg, nem maradt egy árva fityingem sem, csak a repülőjegyem visszafele.

Miközben már a reptér fele haladtam, baleset volt egy metrócsomópontban. Egy fél órát várakozott a mi szerelvényünk is, bár nem mi okoztuk a balestetet. Előtte percre pontosan kiszámítottam mennyi időre van szükségem, hogy elérjek, de a baleset teljesen felborította a terveimet. Bárhonnan is néztem, valami nagy csodának kellett történnie, ahhoz, hogy odaérjek. Természetesen hittem abban, hogy ez meg is történik. Leszállva a metróról még egy autóbuszra kellett volna felülnöm, hogy elérjek a célállomásra. Ez 10 percenként járt, így ez az alternatíva elúszott. Egy fekete Mercedesz állt a megállóban, a sorompó előtt, ahonnan a buszok indultak. Feltéptem az ajtót, bedobtam a csomagot és azt mondtam a soförnek, hogy gyorsan vigyen el, mert ha nem, lekésem a repülőmet. Mai napig emlékszem a megrökönyödött arcára, viszont elég meggyőző lehetettem, mert el is vitt, sőt drukkolt is, hogy elérjek. Átjutottam az útlevél ellenőrzésen, és szaladtam a kerekes böröndömmel a chek-point-ig. Ott közölték velem, hogy az a busz, amely a repülőhöz szállítja az utasokat, már elment és gyalog nem mehetek el odáig. Tehát még nem szállt fel a repülő, de nem értem el. A hölgy pedig minden erőfeszítésem ellenére meggyőzhetetlen volt.

Teljesen ledöbbentem, hogy nem sikerült, pedig hány akadályon keresztüljutottam. Pörgött az agyam, mit is csináljak. Aztán kétségbeestem. A csoda, a varázslat szertefoszlott. Elkapott a kétségbeesés. Még annyi pénzem sincs, hogy visszamenjek Párizsba. Onnan meg hova is forduljak? A nagykövetségre? Mit kell ilyenkor tenni?Fogalmam sem volt. Először is felhívom a férjemet és szólok, hogy lekéstem a gépet - gondoltam. Elég nagy hangerővel beszéltem mivel amire befejeztem a beszélgetést, akárcsak egy angyal, egy szőke nő állt mellettem. Magyarul szólt hozzám. A hölgy exkluzív ruhaboltjába egyedi, báli ruhákat vásárolt, üzlete volt Budapesten és egy napra jött csak Párizsba. Rámutatott egy ablakra, ahol megpróbálhatok intézkedni, mivel egy előző alkalommal ő is ott cserélte át a jegyét. Nem szabályos, mondta, de nem is lehetlen, csak meggyőzőképesség kell hozzá. Új erőre kaptam, elmentem a megjelölt helyre, ahol kezembe nyomtak egy telefonkagylót. Valamilyen „főnökkel” beszéltem, francia tőmondatokat gagyogtam Baleset. RER. Elment a repülő. Pénzem nincs. Haza kell mennem. Segítsen. Kérem.

Fapados járattal érkeztem Párizsba, és miután az „eredeti” repülöm felszállt, rá 45 perc múlva business class-en érkeztem Budapestre. Gondolhattam volna erre, amikor ott rohangáltam kétségbeesetten? A nő, aki segített, a Ferihegyen parkolt és el is vitt a barátnőm lakásáig, akinél megszálltam, mielőtt hazautaztam volna Erdélybe. Még taxiba sem kellett ülnöm. A csoda megtörtént. Nem úgy, ahogy én gondoltam, de megtörtént.